Hazájának Indiát vagy Afrikát tartják. Már az ókori íróknál is feltűnt, például Arisztotelész, Plinius és Aelianus műveiben. Egyes utazók, például Katte, Rüppell, Fresnel Müller, akik a Fokföldről és mások, akik Numibia irányából haladtak előre Afrika belsejében, állítólag egyszarvút ábrázoló sziklarajzokat találtak.
Unikornisszobor narválagyarral
Ókori eredetű hiedelmek szerint szarvának pora minden méreg hatását közömbösíti; az állatot csak úgy lehet elfogni, ha egy szűz leányt ültetnek le útjába, az előtt letérdel, és ölébe hajtja a fejét.
Különösen a középkorból maradt fenn sok ábrázolása; kedvelt volt címerállatként is. A szűziességnek vagy Szent Jusztiniának volt a jelképe. Még a 18. században is gyakran megjelent az egyszarvú alakja a patikák ajtaján.
Több középkori uralkodó kincstárának volt megbecsült darabja egy egyszarvú-szarv – ezekről később kiderült, hogy nem a mondabeli állatnak, hanem egy tengeri emlősfajnak, a narválnak az agyara, amit a vikingek adtak el nekik igen magas áron (időnként egy kastély értékének megfelelő összegért).
Az egyszarvú Skócia nemzeti állata, és a 12. század óta használják heraldikai jelképként.